Kutyakerítés

   Úgy döntöttünk, leválasztjuk a kertet, hogy Lizi ne tudjon mindenhol garázdálkodni. Egyrészt az aknák, másrészt a veteményes miatt is. Az oldalkert végében, a házzal egy vonalba raktuk, így marad helye azért. Még nincs teljesen kész, mert kapu még nincs rajta, de egy réteg zöld lazúrt már kapott, amiben szorgos kis kezek segédkeztek.

Ültetünk, vágunk

   Az oldalkert olyan üres, és úgysem használjuk semmire, vettünk hát oda egy kis díszcseresznyét, szép lehajló ágakkal. Most különösen jól mutat, hogy virágzik is.
Hátul meg végre megszabadultunk a kiszáradt fától. Márktól kölcsönkértük a láncfűrészt, csak hát Gazsi nem tudta beindítani. Márk se. Józsi viszont igen, és ha már a kezében volt a láncfűrész, gyorsan ki is vágta a fát.
A helyére majd egy cseresznyefát szeretnénk ültetni.

Tavasz

   Itt a tavasz, túl vagyunk az első fűnyíráson, virágzik a szomszédban a tulipánfa, és bár Liza elrágcsált pár orgonahajtást, amit tavaly ültettünk, és kicsit megritkította a levendulákat, amit ősszel elmulasztottam lenyírni (de pár hete megtettem), de végre nem kaparta ki a virágokat, amiket egy kaspóba ültettem. Van remény.

Lámpák

   Igazán nem kapkodtuk el a lámpaválasztást. Most, hogy lassan már három éve lakunk itt, eljutottunk odáig, hogy megrendeljük és felszereljük a nagy nehezen kiválasztott lámpákat. A lépcső fölé nem találtunk csak megfelelőt, úgyhogy oda majd álmodnom kell valamit, ha lesz időm... szóval sokára.
A kinti munkálatokkal most úgysem tudunk haladni, mert bár nem hiányzik sok a falburkolatból, de a maradék faanyagot még csiszolni, festeni kellene, és erre nincs szabad kapacitásunk. Meg hát a pincében nem is olyan jó... majd ha megint jó idő lesz, napsütés, folytatom a munkát a teraszon.
   Idei célkitűzésünk között szerepel a kerítés és a pergola elkészíttetése. A kerítés még tervezés alatt, bár igazán nem rajtunk múlik. Arra várunk, Apuéknak legyen szabad kapacitása. Szóval elég bizonytalan.

Burkolunk

   Szeptemberben elég szép, meleg idő volt, sokat sütött a nap, így amikor csak tudtam, serényen festegettem a deszkákat a teraszon. Aztán október elején egy vasárnap délután nekifogtunk, és ami addig elkészült, felraktuk a falra.
Ez a szögbelövő óriási találmány, nagyon jól haladtunk vele, Gazsi pikk-pakk fellőtte a fákat a falra. Oldalt már majdnem kész vagyunk, két deszka hiányzik, elöl is van még pár, meg hát az előtető alja.
Levonultam a pincébe, berendeztem magamnak a terepet, majd alkalomadtán ott folytatom a festegetést.

Homlokzatburkolat - kezdő lépések

   Sokat gondolkoztunk már azon, mi kerüljön a homlokzatra. Felmerült már a műfűtől kezdve a táblás burkolatokon át a falécekig sok minden. A költséghatékonyság miatt a változó szélességű falécek mellett döntöttünk. Szépen ki is osztottam, hogy háromféle méretben hogy lehet beburkolni s felületeket, miből mennyi kell, stb. De ott elbukott a dolog, hogy gyalult borovi fenyő deszkákat sehol nem kaptunk 4, 10, 15 cm-es méretben. (19x96 éx 19x146 mm még van, de 20x40  vagy 20x50 nincs). Így letettünk erről is ,és maradtunk az egyforma széles, 19x96 mm-es deszkáknál.
   Első lépésként Gazsi megfelelő méretre levagdosta a 4 méret hosszú szálakat. A stafninak valót háromszor átkentem favédővel, a többi fát egyelőre Gazsi lehordta a pincébe, és azokat majd apránként, ha lesz egy kis időnk, lekenjük Milesi-vel.
   Mielőtt kimentünk volna Surányba, vasárnap délután nekiláttunk felrakni a stafnikat és rá a geotextíliát. Ez egyrészt megakadályozza, hogy a rovarok beköltözzenek, másrészt a deszkák közti közel centis réseken ez a feketeség látszódjon.
   Egyelőre kicsit furán néz ki, és szerintem sokan most azt találgatják, mi a bánatot rakunk a falra?!!! :D

Háború

   Mióta Liza itt van nálunk, folyamatosan küzdök vele. Mondták nekem, hogy "vagy kutya, vagy kert", de akkor már késő volt. Vannak bizonyos helyek a kertben, ahol valamiért nem bírja elviselni a virágokat. Ilyen az előkert. Tavasz végén addig ásott, míg ki nem kaparta az összes virághagymát, és mindet szét is rágta. Aztán ültettem a járda mellé a helyükre mást, de azokat is folyamatosan kikaparja. Így telnek napjaink: én ültetek, ő ás. Még nem adom fel, bízom benne, hogy egy szép napon abbahagyja a virágaim kinyírását.
   A másik rizikós hely a veteményes. Jó ideig nem foglalkozott vele. Aztán mikor elültettük a borsót, ő is a közelben volt, és látta, hogy ásunk, és ettől úgy gondolta, hogy akkor ezt neki is lehet. Napokon át tehát kikaparta a borsókat. Körbekerítettem a veteményest, a kerítésből megmaradt fél méteres csirkehálóval. Ez csak amolyan optikai gát, mivel többször is simán letolta, vagy átugrotta, és ami a nagyobb baj, rátalált az eperre. Úgy tűnik, sajnos neki is ízlik, többször is dézsmált belőle. A többszörös leszidásoknak talán meglesz a hatása, és legalább az eperből marad nekünk is.