Rétegek

  Az új mászóka miatt sürgetővé vált a tereprendezés. A még meglévő földkupac mellé - amit sajnos eddig nem hordott szét az erózió -, hozattunk 10 m3 homokot és 10 m3 termőföldet. Egyik szombat délelőttre tudtuk beszervezni a platós teherautót, akkor Gazsi, Nagypapa, Gergely és Laci elmentek Zuglóba a mászókáért. A föld már péntek délután megérkezett, a homok szombat kora reggel. Ekkor jött a földmunkagép is, az utolsó pillanatban, de szerencsére délelőtt 11-re végzett a munkával, szépen szétterítette a rétegeket, és délben már jöttek is Gazsiék a mászókával.
  Laci bácsi, a szomszéd, időközben pedig befejezte a kerítést.

A három kupac: töltőföld, homok, termőföld.

Első réteg: töltőföld.

Második réteg: homok.

Harmadik réteg: termőföld.

Terep kész, lehet összeszerelni a mászókát! :)

Teraszburkolat

Eddig egész jól elvoltunk a beton terasszal, burkolat nélkül (szerintem), de elérkezett a pillanat, hogy leburkoljuk. Hidegburkolatot nem igazán akart egyikünk sem. Faburkolatok közül a WPS és a thermowood az ára miatt kiesett, pedig nagyon jó lett volna egy karbantartás mentes burkolat. Az egyéb faanyagoknak hiába van kellemes alapára, ha a párnafákat, rögzítőelemeket és a felületkezelést is hozzászámoljuk, akkor a végösszeg rendesen felkúszik. Ráadásul arra is figyelnünk kellett, hogy a terasznak nincs lejtése, ezért a párnafák csak időjárásálló anyagból készülhetnek. Így kerültek előtérbe a műanyag talpelemre "kasírozott" megoldások. Az olcsóbbak a barkácsáruházakban nagyon gagyi kivitelűek, a fa lécek egyenetlenül és szálkásan vannak rádolgozva a műanyagra. Az Ikeában árult elemek tetszettek meg, mert színben passzolnak a kerti bútorhoz, a kidolgozásuk pedig megfelelő. Egész nyáron azt lestem, mikor lesznek akcióban. Ez a pillanat augusztus 20. után érkezett el, így be is vásároltunk kb. 25 m2-t a teraszunkra.

A széleken kis vágás és igazítás után könnyedén le lehetett rakosgatni a lapokat.

A tervek szerint télire felszedjük, és csak tavasszal rakjuk le újra.

Páramentesítés

Elég nehézkesen ment a páramentesítés a ventilátorral és a kis páramentesítő géppel. Interneten utánanéztem, hogy milyen tapasztalatok vannak a különböző páramentesítőkkel. A lényeg az volt, hogy a tablettás készülékeket nem ajánlja senki, de a nagyobb teljesítményű páramentesítők mindenhol bejöttek. A neten elég drágák a nagy teljesítményű készülékek. A solymári Auchanban volt olcsóbb gép is (10 liter/napos teljesítményű), amikor a kicsit vettük. Visszamentünk érte, elhoztuk az utolsó, kiállítási darabot (szerencsére jelentős árengedménnyel). Az első napokban napi 3 liter vizet szedett le a levegőből. Mostanra ez a mennyiség 2 liter alá ment (ekkora a tartálya). Már nem is megy folyamatosan egész nap, ki-be kapcsolgat. Érezni is a levegőn, hogy szárazabb.

Pinceszinti katasztrófák

A pincénkre kicsit rájár a rúd. A múltkori szennyvíz eset után sokáig nem történt semmi. Beköltöztünk, lecuccoltunk mindent, amit még nem pakoltunk ki. Megcsináltuk a mosó helyiséget, kialakítottuk a munkahelyemet is a pincében.
Az első baj a penész megjelenése volt. Mivel a pince nagyon hideg volt, 18-19°C, kaptam a lában alá egy régi szőnyeget, Ezen jelent meg először a penész, amikor ráraktunk egy befóliázott gyerekülést. Mivel nem volt még dolgunk penésszel, naivan azt gondoltuk, hogy a fólia miatt indult meg. Azóta már tudjuk, a hideg, a mosás és az ablakok kinyitása miatt bejövő meleg levegő volt a fő okozója a bajoknak. A szőnyeg eset után néhány héttel találta meg Vevi a ruhásszekrényben a további penésznyomokat. Az összes ruhánk ami lent volt, és minden ami kicsit is fogékony a penészre bepenészedett. Mindent felhordtunk és szegény Vevi elkezdte a nagymosást szódabikarbónával. A fatárgyak, pl. szobrok ecetes lemosást kaptak. Ennek ellenére két pár velúr csizma, egy zsáknyi ruha és fonott kosarak a penész martalékává váltak. A penésznek köszönhetően a pincében lévő dobozok fele eltűnt. Vettünk páramentesítőt, beindítottuk a fűtést és Robi hozott Hüviből egy csőventilátort, amit beszerelt a kéménybe.
A második tragédia egy újabb elöntés volt. A mosógép szennyvíz kivezetőjét, hogy a közcsatornából ne jöjjön újra vissza a szenny, egy csappal látták el. Ez egy ideiglenes megoldásnak készült, amíg a visszacsapó szelepet meg nem találják valahol a műhelyben, és ki nem próbáljuk, hogy a mosógép át tudja-e nyomni rajta a vizet. Emberi mulasztás miatt zárva maradt ez a csap, a csövet lerúgta a mosógép és a használt vizet a padlóra nyomta. Mindez a nyaralás előtti napon. Mire észrevettük, helyenként már két ujjnyi víz állt a pincében. Áramtalanítottam, leállítottam a mosógépet. Több, mint három órán keresztül hordtuk ki vödrökben a vizet, Azt máig sem értem, hogy jöhetett ki ennyi. Természetesen a maradék dobozok eláztak, amiben főleg az én irodai irataim és papírjaim, valamint könyvek voltak. A dobozok meglepően jól szigetetek. Annak ellenére, hogy pár centi mélyen álltak a vízben, csak egy engedte be komolyabban a vizet. A számítógépem szerencsére nem a földön áll, ugyanakkor az íróasztalomnál van egy kis magaspont, amit nem ért el a víz. Előkerült a visszacsapó szelep is, ami a mi pincénkben volt, csak ez feledésbe merült. Robi felpattintotta, kipróbáltuk, működik.
A víznek és penésznek köszönhetően, most már viszonylagos rend van a pincében is.

Töltőföld

A szomszédunknak a kerítés mellé szüksége volt töltőföldre, mert amit kiszedtek, azt jórészt nálunk terítették szét. Neki a számításai szerint 5 m3 kellett, ezért rábeszélt minket, hogy hozassunk közösen egy 20 m3-es fuvart. Végül is elfér a kertünkben. Az 5 m3 helyett inkább szűk 10 m3-et használtak el, de így is maradt mit széthordani. Sajnos az ígértek ellenére sok benne a kő és betondarab, azzal majd valamit kezdenünk kell. A szomszédnál a kerítés építésekor kikerült földben, amit nálunk terítettek szét,  is volt elég sok kő, de ennek egy részéből sziklakertet csinálunk. Mindenesetre megígérte, hogy majd együtt megoldjuk a maradék kő/beton kérdést.

Pergola helyett

Az Auchanban már júniusban megkezdődött néhány kerti cucc leárazása. Itt láttuk, hogy kis fémvázas pavilon 4x3 méteres méretben már 20 ezerért kapható. Az árnyék nagyon hiányzott a teraszon. Osztottunk-szoroztunk, és az jött ki, hogy egy pergola nagyságrendekkel többe kerülne, a pénzre meg láthatóan szükség van máshol is. Megvettük. Elhozni sem volt egyszerű, de összerakni a tűző napon kész kínszenvedés volt. Mindenhol szorult a fémváz, ami tüzessé forrósodott, meg a ponyva is elég feszesre sikerült. De hát vendégeket vártunk, muszáj volt összerakni. Azóta még nem rögzítettem le, mert meglepően stabilan bírja a szelet, igaz elég szélárnyékos helyen van.

Kerti tároló

A kerti tároló már beköltözéskor nagyon hiányzott. Van egy csomó cucc, aminek nem a pincében van a helye (főleg, hogy sokáig még dobozokkal volt tele). Gondoltam, hogy a méregdrága fa kerti tárolók helyett ácsolok valamilyen kis bodegát, de Robi szólt, hogy a műhely elköltöztetése miatt, az egyik konténer lehet, hogy szabaddá válik, akkor kölcsön tudja adni. Júliusra eldől. Gondoltam ezt kivárom. Szerencsére tényleg szabaddá vált. Kiszenvedték Hüviben a kertből, áthozták, itt leraktuk a kert sarkába. Ekkor merült fel, hogy ha el akarják vinni pár év múlva, letiporják az egész kertet. Emiatt úgy néz ki, hogy megkaptuk örökbe. Végleges állapotára majd befuttatjuk valami zöldséggel.